A Pekingi Operában a színpadfüggönyöket nem szabad túlzottan használni; az alapelv az, hogy az előadásnak kell vezérelnie a festői környezetet, nem pedig a környezetnek az előadást. A színpadi függönyök kialakításának igazodnia kell a cselekmény időbeli és térbeli eltolódásaihoz, ezáltal elkerülhető az a hiba, hogy olyan festői hátteret kapjon, amely nem illeszkedik a cselekményhez -, amint azt a *A fehér kígyó legendája* és *Xi Shi* művek példái mutatják. A függönyökön ábrázolt képeknek szorosan integrálódniuk kell az adott jelenethez; például a *A Vaddisznóerdő* című operában a festői hátteret a "körkörös séta" szekvenciát követően át kell alakítani. Továbbá nem szabad megengedni, hogy a függönyhasználat beárnyékolja magát az előadást; kerülni kell a túl bonyolult mintákat, amelyek elvonják a közönség figyelmét.
A színpadfüggönyökre való túlzott támaszkodás a fiatal pekingi operaszínészek teljesítményi színvonalának csökkenéséhez vezethet, és ezáltal csökkenti a hagyományos, stilizált színészi technikák egyedi vonzerejét.